A cél és a kezdet
Mindössze egy dolog volt biztos: Máté mindent bele fog adni, hogy trénereket képezhessen, méghozzá a saját, intuitív szemlélete által. Az pedig az én döntésem volt, hogy ehhez csatlakozom, mert végtelenül hiszek benne. Ez mind szép és jó, de mi történik, ha mindezt szeretnénk átadni a szakmának? Március 14-én élesben tapasztaltuk meg. Ez a bejegyzés erről szól.
A csoport
Ha már arról beszélünk, hogy „csoportra szabni a tréninget”, akkor nagyon fontos volt, hogy azok, akik a nap során majd egy közösséget alkotnak, kikből is áll. Volt junior tréner, belsős kolléga, rutinos szakember, változatos korosztály, így bátran mondhatjuk: azt tudtuk, hogy sokszínű, izgalmas emberek gyűlnek össze, meg azt is, hogy ez rengeteg kihívást és vele együtt lehetőséget rejt magában. Hogy ebből mi születik meg, az pedig menet közben dől el.
Az egyik legfőbb szempont az volt, hogy van néhány gondolat, amit Máté szeretne átadni, amelyek közül a legfontosabb, hogy hogyan is válik egy tréning intuitívvá és hogyan lehet ténylegesen a csoportra szabni. Továbbá az is, hogy nincs fix gyakorlat, mert a jelenlévők fogják alakítani a napot, az igényük és szükségletük alapján. Ez utóbbi kettősre érdemes figyelni, mert a teljes napot átszőtte. Itt pedig máris megkövetem magam, hiszen volt bemutatkozó kör, ami alapján már megvolt, hogy milyen gyakorlatot húz elő a „tréneri zsákjából”, úgyhogy egy nem hivatalos fóka rajzversenyt követően már indulhatott is a mandula! Az pedig szintén számít, ha a csoportról beszélünk: egy TTT (Train The Trainer) eseménynél a tréner már magától jön. Pontos, odafigyel, tisztelettel bánik a saját és a mások idejével is. Az „odarángattak, küldtek” és társaihoz szokott trénereknek ez bizony igazi felüdülés volt. A sok-sok lejegyzetelt oldalnak pedig külön örülünk, hiszen a saját magatok reflektálása, gondolatai – nem csak, sőt leginkább nem – az jelent meg, amit Máté mondott, hanem az, amit Ti haza szeretettek volna vinni válaszként.
A tréning
Ahogy már említettem, a kezdet kezdete megvolt, és innentől tényleg minden a csoporton múlt. Sőt, visszamegyek egy kicsit az időben, hiszen valójában pontosan attól kezdve, hogy az első résztvevő belépett a terembe, megkezdődött a tréning. Máté figyelt, gondolkozott, közben udvariasan és örömmel üdvözölt mindenkit, régi ismerőst és újat egyaránt. Aztán belevágunk, főleg ő. Én a megfigyelő, kolléga, társszervező szerepében, aki akkor vált aktív résztvevővé, ha a gyakorlat, vagy a tréner megkívánta, így aztán mind a tréneri, mint a résztvevői oldalba van és volt betekintésem. Mondjuk mindegyik elképesztően intenzív szerep. A kezdet tehát adott volt: az alap nyitókört (éljenek a fókák!) követően jött a café corner, és itt már láttuk, hogy mit is vár a csoport a naptól. Ezzel pedig bőven lehetett dolgozni, elindulni, a többit pedig, ahogy Máté mondja: ahogy kiadja, azaz pontosabban szólva: ahogy a nap kiadta. Hát, kiadta – nem is kicsit.
Mutatom a főbb kérdéseket, témaköröket:
- Hogyan építed fel a tréning ívét? Mire figyelsz?
- De mi az a csoport egyáltalán, és trénerként én mit gondolok előre?
- Mi a helyzet a forgatókönyvvel?
- Mennyi eszközt, játékot vigyek? Mit alkalmazzak?
- Legyen-e prezid, és ha igen, miért nem?
- Milyen támpontokat találsz a nap során, mik a határok? Kellenek?
- Hogyan tartasz szünetet?
- Mi a szükséglet és mi az igény? Van különbség – de mi az?
- Gyakorlat, ami mindenre rezonál
- Minden tréner minden típusú gyakorlatot kell, hogy csináljon? Mi van, ha valami nem a sajátja? (Nem önazonos?) Mi történik ilyenkor a csoporttal (és a trénerrel)?
- Tréningedzett, túsz, késő, később csatlakozó és egyéb résztvevők kezelése
- Folyamatos visszakérdezés, visszacsatolás, reflektálás – mikor, mit, miért, hogyan
- Kivezetés – de hogyan?
Hogy lesz az egész INTUITÍV? Mitől az? HOGYAN? (A kérdés, ami pedig nem is egyesével, hanem mindenben megjelent.)
Nem csalás, nem ámítás, ezek bizony tényleg felmerültek – volt dolog rendesen. Kibontani?! Élőben megtörtént.
A tréner
Figyel, megfigyel, jegyzetel. Összerak, majd újratervez. Ez utóbbit nagyjából állandóan. Úgy is mondhatnám, hogy „letekeri a saját hangerejét, saját személyiségét” és a csoportét, a résztvevőkét emeli. Nem szűnik meg, nem némul el, csak átkerül a fókusz – azokra, akik ott vannak.
Kiscsoport, akvárium, ki vigye a gyakorlatot, mit tehet még hozzá ahhoz, amit addig elmondott, és válaszolt-e minden kérdésre. Nem fejből, itt már van jegyzet, a sajátos módon, nem regényként, de minden pont rögzítésre került – ezt a résztvevőknek meg is mutattuk. A gyakorlat közben megáll, magyaráz, rámutat, mit-miért csinált, mire figyelt fel, hol tud a csoportból „erőt, tudást” meríteni, helyzetet generálni. Szakemberek vagyunk, el is mondja, ezek azért kerülnek terítékre, mert ezek által tudjuk mi magunk is alkalmazni és a csoportra szabni. A „sima”, résztvevőknek szóló tréningen nyilván nem osztjuk meg, hogy „kiscsillag, épp most kacsintottál össze a Katival”, vagy, hogy „hárman is azon vergődtök, mi lesz a munkátokkal, amit amúgy utáltok”, de magunkban fontos. Nekünk számít, és a ki nem mondott szavak, gesztusok éppúgy hozzátesznek, mint azok, amelyeket hallunk is.
A tréner, azaz most Budai Máté figyel. Most is. Végig. Reflektál és behozza a helyzeteket a csoport elé.
Este 6 óra
Nem került elő egyetlen eszköz sem, nem volt kimondott játék/eszköz, még akkor sem, ha volt nálunk, és azóta Máté már kétszeresen is az Év Trénere díjat elnyerte, pont gyakorlatokkal. A csoport van, toll, papír, és flipchart tábla – utóbbiból mindössze 2 papírra írt.
Már volt egy-egy keresztnév tévesztés, de a tréner is ember, elfárad, de azért még nyomja. Nem marad megválaszolatlanul egyetlen, a nap során felmerült gondolat sem. Az nem ő lenne. Ahogy ő mondta: mi prémiumot adunk, és ehhez – főleg, ha már csináljuk , akkor tartja és tartjuk magunkat.
A visszajelzés, a zárókör csendes, egy-egy post-it árulkodik az ajtón arról, hogy ki mit gondol. Majd megnézi. Elköszönünk, de a nap még nem ért véget, mint ahogy reggel, ami másoknak 9-kor kezdődött, nekünk korábban. Most meg később. Érződik: valami nagy dolog történt, valami megszületett. Én örülök, mert tudtam - én vagyok, aki mindig mondja, hogy tudja és hisz benne -, és Máté, aki meg megérezte, megtapasztalta, most már a könyvvel együtt és azon túl is, hogy bizony, ennek az intuitív szemléletnek van jelene, jövője pedig méginkább. Anyait-apait beleadott. Fáradhatatlanul, energiát nem kímélve, hogy mindenki számára nemcsak szimplán hasznos, hanem komplex szemléletformálóvá alakuljon át a tréning. Hogy új lendületet kapjon a tréner, vagy épp a régihez találjon vissza – de mégis, megújulva.
Minden résztvevőn, szakemberen, a kollégákon azt lehetett látni, hogy átgondolja a saját működését, a gyakorlatait. Azt, ahogy a csoporthoz hozzááll. Persze, nem egyik napról a másikra történik, ebben is transzparens volt Máté, de olyan pontos útmutatást, itinert kapott mindenki, amelyek alapján tovább tudnak lépni saját magukon. Köszönjük, hogy emberi és szakmai bizalmat is szavaztatok ennek a tréningnek!
Mi pedig? Megyünk tovább, intuitívan, sok-sok gondolattal, visszajelzéssel gazdagabban. Meg a nagy örömmel – amit mi azóta már kibeszéltünk magunkból, hiszen a feldolgozás nekünk is éppolyan fontos (az egyéni önreflexió szintén), hogy jöhet a következő, nem is egy.
Legyen öröm a tréning, a szakember és a résztvevő számára. Merjünk újítani, változtatni, merjünk intuitívak lenni, hogy a tréninget valóban a csoportra tudjuk szabni.
Tartsatok velünk!
